Tesó-sok(k)

Peti 4 hónapos ajándéka egy betegség. Persze mikor máskor, mint a télapós programok hetében. Hétfőn még kutya bajuk volt, aztán kedden Roli reggel úgy ébredt, hogy iszonyú csúnyán köhögött, de gondoltam várok egy napot, majd szerdán már úgy készültem, viszem Petit is, nézzen rá a dokinénink. Persze Péterünk is köhögve ébredt, így tényleg nem volt… Tovább »

Ajándék az érkezőtől a nagynak. Kell? Nem kell? Mi legyen? Mekkora? Miért? Mikor? Hülyeség? Jó dolog? Fogalmam sincs. Míg csak Rolit vártuk konkrétan ki voltam akadva mi a francnak kell lefizetni egy pár évest azért, mert kap egy játszótársat. Hiszen ez teljesen természetes, úgy kell csinálni, mintha semmi extra dolog nem történt volna és ez… Tovább »

Kedd: reggel 8 óra, a kórházban vagyok.  Roli kivételesen nincs velem. Különben mindig, mindenhova vittük magunkkal. Ultrahangra, vérvételre, várakozásra, mindenhova. Várok a dokimra. Az újra, akit akkor látok másodszorra, mert a sajátom az utolsó pillanatban családi nyaralásra ment, és most épp abban bízok, legalább 2 mondatot beszélünk szülés előtt fiatalkával. Igen, fiatalka. Elsőre mikor a télapó és… Tovább »

Az elmúlt három hónapban volt alkalmam átgondolni dolgokat vagy legalábbis gondolkodni rajtuk. Azt hiszem, sok mindent megmagyaráz az is, ahogy és amennyit vártunk Rolira. Mert vártunk. És mert őszintén szólva volt is aggódás bennünk már abban a pillanatban, hogy Petivel terhes lettem. Mi lesz, hogy lesz, Rolival mi lesz és tényleg… főleg csak az volt… Tovább »

Vasárnap reggel. Férj tanul. A kicsi alszik. Most. Épp. A nagy koboldos mesét néz a tévében és anya most ült le először. Most, azaz 8.50-kor, mikor úgy döntött, írnia kell. Most épp erről, a tesó-gondokról. Mert akármennyire is szépíti az ember, van, és próbáljuk túlélni, átvészelni, kezelni, több-kevesebb sikerrel megy is, de az biztos, hogy… Tovább »