Peti 4 hónapos ajándéka egy betegség. Persze mikor máskor, mint a télapós programok hetében. Hétfőn még kutya bajuk volt, aztán kedden Roli reggel úgy ébredt, hogy iszonyú csúnyán köhögött, de gondoltam várok egy napot, majd szerdán már úgy készültem, viszem Petit is, nézzen rá a dokinénink. Persze Péterünk is köhögve ébredt, így tényleg nem volt mese, vittem a két gyereket a dokihoz, ahol kiderült, igazából Peti rosszabbul van mint gondoltam. Lezavartam, gyógyszertáraztam, majd hazaérve nekiálltam gyógyszereket adagolni. Nekiálltam volna, de a patikában olyan kedvesek voltak, hogy a gyógyszerekre ugyan ráírták melyik kié, azonban a pontos adagolást nem. Ráadásul az egyik gyógyszer helyettesítő helyettesítője egy éve hiánycikk. Csak halkan kérdezem… erről a házidokikat miért nem értesítik? Mindegy, mehettem vissza másnap újra a két gyerekkel egy újabb egy órás procedúra miatt. Másodikra fel, Petit magamról le, Roli kabát, sapi le, Peti kabát sapi le, anya kabát le, majd vissza kicsit mert addigra csurom víz voltam, ablak meg félig nyitva, várakozás, “Roli ülj le, ne csináld, ne ugrálj, ne mássz fel, ne bújj be, csendben légy…” bejutás, újabb recept kiadás, adagolás felírás, majd öltözés mindenkinél és irány újra a gyógyszertár “Roli ne nyúlj oda, hagyd a vizet, nem, nem vagy szomjas, elég legyen mert te szurit kapsz inkább”.
Azóta eltelt egy hét. Gyakorlatilag az elmúlt egy hétben mást sem csináltam, mint egész nap gyógyszereket csepegtettem, mértem ki, adagoltam, tuszkoltam, könyörögtem, hogy vegyék be, mikor kiköpték öltöztettem, mikor rámköpték én is öltöztem, mikor meghajtotta őket (fejenként vagy négyszer naponta) újra öltöztettem őket, bár volt, hogy egyszerűbbnek tűnt, hogy bevágjam őket a kádba és tussal leverettem a sz…t is róluk. Közben ebédet főztem, etettem őket, és sokszor azt vettem észre, hogy délután 2 óra és nem ártana nekem is ennem, vagy elfeküdni pihenni, vagy akármi is, mert az első pár éjszaka Rolival egy ágyon a gyerekszobában aludtam, mondván legalább apa tudjon pihenni, én meg így kéznél leszek. Sokáig nem bírtam, bevallom, Rolival aludni egyrészt imádok, de ha nem alszik jól… fejberúg, a számból veszem ki a párnáját, lábát, ha felébred az arcomba üvölt, a homlokomon kopog vagy cumit dug a számba. Na utóbbira ébredni nem egy leányálom.
És persze nem ettek semmit. Az elején tényleg semmit. Petinél el is hagytam azonnal a levek kóstoltatását, mondván ráérünk még, most kapjon csak tápszert, Rolinak meg a sinlaccal dúsítottam az esti kakaóját, hogy valami legyen a pocakjában is. Most ott tartunk, hogy kb 2-3 napja mintha egyre többet ennének, Roli már körtét is evett, meg banánt, szóval talán javulnak. Petinek is visszatért az étvágya, csak épp úgy, hogy mohóságában nem tudja, hogy hol a határ, és már második napja sugárban jön vissza a tápszer mikor éhes. Ma pl két adagot mostam, az egyikben a frissen húzott paplanom, a másikban meg a párnáim voltak. De a lényeg, hogy javulnak. Ugyan lemaradtunk idén egyet kivéve az összes télapóról, különórára, úszni sem mentünk, de legalább már alszanak éjjel, és szemmel láthatóan javulnak. Apa pedig visszakapja anyát, aki sokszor sok mindent vele kapcsolatban felejtett el, 😛